Az orángutánok magányos táplálkozóknak számítanak, és kiemelkedő párzási szokásuk a poligínia (a hímeknek több párjuk van), amelynek során a nőstények egy adott területen általában az ott élő, nagytestű, domináns hímmel párosodnak. A kisebb hímek, amelyek ivarérettek, de nem rendelkeznek kifejezett másodlagos nemi jellegzetességekkel, mint például az arcpárnákkal (az úgynevezett karimákkal) és a hangos hívásokhoz szükséges megnagyobbodott torokzsákkal, megpróbálhatnak erőszakkal párzani a nőstényekkel. A nőstények feltehetően figyelik a domináns hím helyzetét, hogy hívótávolságon belül maradhassanak, ha alárendelt hímek zaklatják őket.
A gorillák egy hímből álló csoportokban élnek, kivéve a hegyi gorillákat, ahol két hím is élhet, egy idősebb domináns és egy fiatalabb alárendelt. Mindkét nem hajlamos elhagyni a szülőcsoportját. A nőstények egy olyan hímhez csatlakoznak, akinek lehet, hogy már van más nőstény párja, de az is lehet, hogy nincs. A párzási rendszer tehát szintén poligén. A hímek megvédik nőstényeiket és utódaikat a kívülálló hímekkel szemben, akik gyermekgyilkosok is lehetnek. A hegyi gorilláknál a nőstények feltehetően a két hímből álló csoportokat részesítik előnyben, mivel ezek jobban védik az utódokat.